A nagy találkozás

" Az igazi szeretet ott kezdődik, ahol már nem vársz érte viszonzást...A barátságot arról ismerem fel, hogy nem csalatkozhat, az igazi szerelmet pedig arról, hogy nem sértődhet meg." / Exupéry: Citadella /

Szíven ütő felismerés, átcikázó érzelem- hullám, mindent elsöprő gondolat, megfogalmazhatatlan is talán, felsejlő, áttetsző, egybeérő érzelem-hullámok...Lehet egyszer adatik meg életedben, lehet egyszer sem...Úgy érzed magad belecsöppentél valamibe, amit talán nem is akartál, vagy épp ellenkezőleg, mindenkor is erre vágytál: az első másodperctől fogva megváltoztatta léted, apró kis életed a nyugalom, a béke, idill és meghittség része lett, kisimult erőterek, csöndes-nyugodt belső béke...Szemben állsz a Valakivel, átsuhan rajtad. mosttól fogja a kezed a gondolatban és valóságban is, szeretet-hullámok járnak át, csilingelő kacajú, halkan rebbenő aranyszín angyalkák, gyöngyszín percek, a hétköznapok varázsai...aztán fizikai térben jelenleg távol is van most esetleg mégis tudod, minden idegszáladban zsong a valóság, a jelen csoda-pillanatától, a tér egyszeriben feloldódik: szívedben szól az üzenet: -Itt vagyok, fogom a kezed, letörlöm lélek-könnyeid- s mosolyod egyszeriben az lesz, ami magad is: csöndes, szelíd, szétáradó, mindenen átívelő. Számolod a perceket, mint Kis herceg rókája, tüntetőn szelíd magabízásod csak félig álca: mert tudod, elérkezett a pont a életedben, mikortól is fontos vagy, és bíznak bennek, számítanak és gondolnak rád, nem hagynak magadra kínzó félelmeiddel, démonaiddal, enyhet találsz, megbékélést, szeretetet, és mindezt adod is ugyanúgy, pazarlón szórod szív-kincseid, mert ez is te vagy...újból bízol, szíved tárod, éled a csodát... a mindennapok, hétköznapok szédítő varázsait, mert eljött életedben is mint talán mindenkiében egyszer. megtalált, rád talált, a régen vágyott, életre kelt, szívből kívánt igazi Nagy Találkozás... és ha megadatott, fejed hajtod, köszönöd a csodát...